A motor jogosítvány megszerzése egyszerűbb, mint a hegesztés

A vastelepen, ahol dolgozom, rengeteg ember megfordul, mindenféle járművekkel. Van, aki egyenesen kamionnal érkezik, és olyan is akad, aki biciklivel vagy gyalogosan teszi tiszteletét. Általában ez attól függ, hogy kinek mire vagy milyen mennyiségre van szüksége, persze olyan is megesik, hogy a kettő között semmi összefüggés nincs. Néha azonban megesik, hogy olyan gépjármű csodákkal gördülnek be az udvarra, hogy mindenkinek kiesik a kezéből a munka, és összegyűlünk megcsodálni a frissen érkezett járgányt. Így derült fény arra is, hogy a motor jogosítvány könnyebben megszerezhető egyesek számára, mint akár egy szakmai bizonyítvány.

Nemrégiben történt velünk hasonló, egy napsütéses, meleg tavaszi napon. Aki nem otthon ül egész nap, azt tudja nagyon jól, hogy pontosan az ilyen napokra várnak csak a motorosok, hogy végre kiszabadulhassanak “téli börtönükből” és elmehessenek száguldani kicsit a széllel. Persze ez rendszerint idővel normalizálódik, de az első szép tavaszi napokon különösen sok vasparipással lehet találkozni, és ilyenkor rendszerint nem is nagyon rejtik véka alá a közeledtüket. Ha már három utcával távolabbról hallani lehet, hogy valami gyors és nagyon erős közeledik, akkor rendszerint mi is megállunk egy percre, kinézünk a kerítésen és megcsodáljuk az elsuhanó csodákat. Van egy munkatársunk, akit különösen érdekelnek a motorok, lévén ő is egy kisebb motorral jár be dolgozni, de nagyon sokszor mondta már, hogy váltani szeretne nagyobbra. Szóval ezen a szép tavaszi napon az ő helyzete is megváltozott.

Úgy történt, hogy szokás szerint hallottuk, ahogy érkezik a nagy motor. Mély, ütemes alapjárata és duhogása már messziről felhívta magára a figyelmet, azonban akkor lepődtünk meg a legjobban, amikor távolodás helyett befordult hozzánk, és leparkolt a telep udvarán. Egy hatalmas, legalább ezer köbcentis chopper volt, rajta egy igazi, régi vágású motoros fazonnal: ősz bajusz, fejkendő, bőrmellény, westerncsizma, miegymás. Leparkolta a gépét, és bement az iroda mellett található boltba. Tudtuk, hogy most sokan vannak ott, ezért közelebb mentünk és ki hosszabb, ki rövidebb ideig, de megcsodáltuk a gyönyörű motort. Az emlegetett szintén motoros kolléga viszont percek után sem volt hajlandó tágítani, csak nézte, nézte tovább rendületlenül. Megkérdeztem tőle, hogy vár-e valamire, mire mondta, hogy érdekelné, hogyan szerezhet jogosítványt egy ilyenre, mert ő már nagyon régen csinálta, fogalma sincs, hogy most mi az ábra. Megkért, hogy maradjak ott vele, megkérdezi a motor gazdáját.

a motor jogosítvány

Körülbelül 10 perc elteltével érkezett is vissza a kemény motoros, kezében a szatyorral, amiben a vásárolt cuccai voltak. A munkatársam megszólította, szóba elegyedtek, és kellemesen elbeszélgettek többnyire motorozásról, meg sok olyan műszaki adatról, ami nekem nem mondott semmit. Annyit azért hallottam, hogy a motor jogosítvány megszerzése is szóba került, valamint ajánlva lett a kolléga figyelmébe egy weboldal, ahol minden aktuális infót megtalálhat, de nem akartam nagyon sokat hallgatózni, és mivel a diskurzusba se nagyon tudtam belefolyni, így egy idő után eloldalogtam. A munkatársunk a nap hátralévő részében elég hallgatag volt, valószínűleg a gondolataiba mélyedt.

Nagyjából fél évvel később egy nagyjából egy hetes szabadság után ez a bizonyos kolléga nagy örömmel jött dolgozni, mert meglett neki a motor jogosítvány A kategóriája is, amivel már vezethet olyan gépcsodákat, amilyet láttunk. Annyira boldog volt, hogy azt már szinte meghatónak is mondhatnánk. Azt mondta, így már van mire félreraknia, célja, hogy mindenképpen venni tudjon ő is egy nagy és erős motort. Állítása szerint izgult ugyan, de még annál is simábban ment neki a dolog, mint annak idején a hegesztői vizsga. A lelkesedése ragályosnak bizonyult, azóta többünket is elkezdett érdekelni a motorozás, a végén még együtt járhatunk ide-oda, talán még egy motoros bandát is alapítunk.