Fogpótláson gondolkodom az 50 éves prémiumomból, unalmamban.

Nem régen mentem nyugdíjba a vasiparból 50 év munka után. Furcsa dolog ez, mikor az ember kiesik a munka világából, és hirtelen csak a nagy üresség veszi körül, mert nincs mit csinálnia, olyan haszontalannak érzi magát. Én mindig is nagyon dolgos ember hírében álltam, de mivel eladtuk a kertes házat, mert az asszonnyal már nem tudtuk gondozni a megfelelő módon a kertet, és beköltöztünk egy lakásba, így is túl sok szabad időm volt a munka mellett. Most, hogy már dolgozni sem járok, szét vet az unalom, és megőrülök a nagy semmittevésben.

A cég ahol dolgoztam, egy nagy fémipari komplexum volt, európai színvonalon gyártottuk a termékeinket. Én a fogorvosi részlegen voltam üzemvezető, a mindenféle implantátumokhoz készítettünk alkatrészeket. Persze nem mindig ezt csináltam, de az utóbbi időben annyira gyorsan fejlődött ez az iparág, hogy nagy kereslet volt ezekre az eszközökre, és kialakult egy egész részleg. Ennek ellenére nem igazán értettem soha, miként működnek ezek az implantátumok és pótlások, mi csak gyártottuk őket.

Arra gondoltam, ha már ennyire feladat híján vagyok, művelem magam a sok felszabadult szabadidőmben, és utána nézek a technológia menetének. Ahogy böngésztem a neten, találtam egy WEBOLDALT, ahol rengeteg információt találtam a fogpótlás menetéről, fajtáiról és kivitelezési módjairól. Olyan fura érzés most erről olvasni, de kezdem megérteni, hogy mit miért kellett gyártanunk, mi mire használatos.

Non plusz ultra, kedvet kaptam, hogy én is megcsináltassam a fogaimat. Már egy ideje elég hiányos a fogsorom, megette az idő, de úgy voltam vele, hogy jó ez már a hátralévő pár évre így nekem. Most, mivel elég szép bónuszt kaptam a cégtől nyugdíjazásom alkalmára, és rengeteg időm van, azt gondolom, lehet, hogy mégis igaz a mondás: öregember nem vénember, lehet, hogy mégis megérdemelnék egy szép új fogsort, amihez még az is lehet, hogy az alkatrészek egy részét én gyártottam.

Ha annyi ötforintosom lenne, ahány fogorvos Budapest körzetében, nem lennék soha szegény ember. Nagyon sok közül lehet válogatni és nagyon nehéz eldönteni, hogy milyen szempontok alapján válogasson az ember. Végül úgy döntöttem, hogy annál az oldalnál maradok, ahol az információkat gyűjtöttem. Ha ilyen sokrétű a tudásuk ezzel kapcsolatban, biztosan tudják, hogy mi fán terem a fogpótlás a gyakorlatban is.

Már csak azért is jó nekem ez a projekt, mert nagyon is lefoglal. A téma nem új, csak más a szemszög és nem hagyja, hogy begyepesedett vénember váljék belőlem. Arra gondoltam, ha jól sikerül, megcsináltatjuk az asszonyét is, hiszen neki is van mit csiszolni rajta, és megérdemelné, hogy szép fogai legyenek. Bár szerinte ez az egész pénzkidobás, és nincs rá szüksége, mert neki már minek, de ha én szeretném, úgy is meggyőzöm.

Mert amit én a fejembe veszek, az úgy is van, az esetek többségében. Nem engedek, makacs ember vagyok, ezt mindenki jól tudja rólam. Bár kicsit morbid, hogy 70 körül az ember közös programja a feleségével a fogászat, de nincs mit tenni, az idő eljárt felettünk, most már az ilyen programok következnek. Abban bízom, hogy jó lesz, és visszakapunk ezáltal egy csomó élményt, amiben már régen nincsen részünk. Már nem is emlékszem, milyen érzés jó ízzel beleharapni egy szép, érett, ropogó almába. Mivel az asszony is imádja a gyümölcsöt, lehet ez meggyőző erővel hat rá is. Még emlékszem, milyen szép volt a mosolya, de ma már nagyon ritkán látom. Szégyelli, ami a szájában van. Lehet, hogy nem is az enyémmel kellene kezdeni, hanem az övével. Hogy igazán szép és magabiztos legyen.