25 éve dolgozom a vasiparban. Amióta ez a szakmám csak ebben dolgoztam. Persze a 25 év alatt sok munkahelyen megfordultam már, saját vállalkozással is próbálkoztam. Voltak néha mélypontok az életemben, amikor azt hittem nem tudok majd kimászni belőle, vagy teljesen eladósodok majd. Valahogy még is mindig jobbra fordultak dolog.

Most már körülbelül 6 éve ugyanannál a cégnél dolgozom Budapesten. Ez egy nagy vállalat így természetesen nem ismerek mindenkit, de ahogy annak idején engem is, most mi is igyekszünk mindenkit, minden új alkalmazottat befogadni.

Körülbelül 3 hete érkezett hozzánk egy új munkás, aki már messziről nagyon ismerős volt, de nem nagyon tudtam hova tenni, honnan is ismerhetem.  Később újra találkoztunk, és kiderült neki is ismerős voltam. Ahogyan elkezdtünk beszélgetni végül kiderült, hogy még 15 évvel ezelőtt dolgoztunk ugyanazon a helyen egy rövid ideig. Ilyenkor mindig jó belegondolni abba, hogy ebben is mennyire benne van a sors keze, hiszen nem sok esély volt arra, hogy ennyi idő után csak úgy újra találkozunk.

Egyre többet beszélgettünk kávés és ebédszünetekben. Volt szó a régi munkahelyünkről, arról, hogy ki merre ment onnan tovább. Szép lassan előjött a család téma is. Elmeséltem, hogy itt Budapesten élünk együtt a feleségemmel és két fiammal, míg Gyurinak 1 lánya van, akit egyedül nevel. Mesélt egy nehéz időszakról az életében, amikor elváltak a feleségével és egyedül maradt az akkor 10 éves kislányával. Így utólag vissza gondolva nagyon irigylem azért, hogy ennyire őszintén és elfogadóan tudott már beszélni életének egy ilyen nehéz időszakáról. A közvetlen környezetemben is rengeteg válást látok és tudom, hogy nem egyszerű feldolgozni egy ilyen fordulatot az életben.

Aztán Gyuri szóba hozta, hogy hát bizony ez neki sem egy könnyű időszak volt, és ahogyan sokan mások ő is az alkoholban kereste a megoldást. Egy ideig úgy gondolta, hogy tudja irányítani, és csak addig iszik majd amíg nem felejt egy kicsit, vagy jobban nem lesz, de aztán sajnos rajta is úrrá lett az alkohol, alkoholizmus.

A saját közvetlen környezetemben még sosem találkoztam ezzel a függőséggel még nem találkoztam, viszont tudom róla, hogy egy nagyon komoly betegség.

Kollégám számára két dolog jelentette a kiutat ebből. Az egyik a kislánya volt, a másik pedig szakemberek segítsége. Annyira nem zavarta már a téma és annyira nyíltan tudott róla beszélni, hogy meg is mutatta nekem kik segítettek neki a felépülésben. Egyszerűen beírta a telefonján, hogy addiktológus budapest, és már mutatta is ezen az oldalon, hogy kiknek köszönheti, hogy újra képes józan életet élni.

Nagyon becsületes dolog az is, hogy belátta a függőségét és sikerült felépülnie, de az is, hogy már ennyire nyíltan beszélhet róla. Remélhetőleg nem lesz rá szükségem, de így hogy beszélgettünk, már tudom kitől kérjek tanácsot, vagy milyen szakemberekhez fordulhatok, hogyha a környezetemben történne valakivel egy ilyen eset.

Kicsit az ilyen belső témák jobban összehoztak minket, és mondhatni ilyen rövid idő alatt is sima kollégákból már barátok lettünk.